A francia ut

Megjöttem a 9 napos francia útról. Most szárad a sátor, úgyhogy van időm írni. :-) Timi pénteken érkezett, de mi csak szombaton indultunk, volt mindenünk gázfőzőnk, felfújható matracunk, sátrunk, sok-sok levespor, és egyéb dolgok. Szóval szombaton elindultunk Orleans felé. Kis utakon mentünk főleg, mert hátha látunk sok szép dolgot. Először is láttunk egy kastélyt a hegyoldalban, ami zárva volt. Így jól indult a kirándulás. Aztán el jutottunk a Cluny apátsághoz, amiből szinte nem maradt semmi, ellenben annál ügyesebben oldották meg hogyan szerezzenek mégis teret a látványosságnak. Készítettek egy háromdimenziós filmet az apátságról, ami nagyon látványos volt. Ekkor már esett az eső. Ezután tovább haladtunk és Moulinis-be talátunk végül kempinget (csak azért írok neveket, mert jól néz ki, én se jegyeztem meg őket, de a Timi szépen felírta. :-) )

Második nap már egy kicsit több látványosságban volt részünk. Bár a korai kelés nem nagyon jött össze, a vizes sátor elrakás még egy kicsit undormányos dolog. Amellett esténként a sötétben enni sem annyira jó. És a hátam is fájt a földön üléstől. De vissza a második naphoz: Nevers - Bourges - Orleans. Hát amint a képeken látod nem volt mit tenni meg kellett nézni. Este felé, talátunk egy jó kis kastélyt, ami ingyenes volt és eléggé jól be is, volt rendezve, a Timi be is huppant a bőrfotelba. De mivel ingyenes volt cserébe vettunk egy 5 eurós sört, ami nekem ízllett, a Timinek viszont nem. Ezután még este bementünk Orleansba ami viszont csalódás volt, mert nem igazán volt ott semmi a templomon kívül, meg a kicsi óvároson kívül. Így megint rohantunk kempingezni, és főzni. Mivel minden este főztünk, levest, meg tojást, reggel egy kis kalács, szóval nem éhezés volt. Délben egy kis sajtos szalámis paprikás paradicsomos kenyér.

Harmadik nap: Végre elértük a Loire folyó kastélyos szakaszát, úgyhogy most a kilométerek rovása helyett a kastélynézés került előtérbe. Hát az biztos, hogy nem spóroltak az adóból beszedett összeggekkel, olyan kis kastélyokat emeletek 10 kilométerenként, hogy az már szinte nem normális. Szóval néztünk kis kastélyt, nagy kastélyt, elhanyagoltat, és rendbetartottat. Én azt hittem, hogy gyorsabban fogunk haladni, de túl sok volt a kastély és jól ki is táblázva, hogy mindenhova bemenjen a turista, 5 eurót vettek el, mint diáktól kastélyonként körübelül. Szóval, ha valakit nagyon érdekel, akkor Chambord -Cheverny -Troussay - Beauregard- Blois ezeket néztük meg. Blois-hoz záras előtt 30 perccel érkeztünk, de azért jól végigrohantunk rajta, így nem kellett visszamenni oda másnap. Na persze akinek sok pénze, és szabadideje van, az menjen ide 10 napra, egy helyen leteszi a sátrat, és minden nap megnéz egy-két kastélyt biciklivel. Kényelmes ebéd, nincs rohanás. Itt eléggé nehezen leltünk rá az alvóhelyre, pedig már 19 kor elkezdtem keresni. Volt olyan körforgalom, amiben 15-ször voltam aznap.

Negyedik nap: Ma is még a váraknak szenteltük az időnket, de hogy ne legyen uncsi, tálaltunk régi autómúzeumokat is, így egy kicsit feldobta a hangulatot. Első várunk Valencay-ba volt, kb. 50 kilométerre az előző alvóhelytől, de volt a várban felnőtteknek labirintus, meg gondozott birtok. Szóval szép volt. Délután kettőkor még a városban voltunk, így ezért a statisztika eléggé leromlott, estére azért belehúztunk, és még megnéztünk egy másik várromot, meg még egy régi teherautómúzeumot, és a Timi vezethette az egyik teherautót. Aztán jött még egy kastély, majd Amboise. Na ez a város nem lett a szívünk csücske, mert hát út közben kifogyott a gazfőzőnk, és égen földön nem talátunk hozza palackot. Még szerencse hogy a franciák gyártják. Már a végen úgy voltunk, hogy veszünk még egy fejet, de kiderült, hogy ahhoz a gázpalackhoz, amit mindenhol árulnak nincsen fejük. Szóval hosszas szívódás után találtunk egy kempinget is. Ekkor mivel nem végeztünk a várakkal döntés elé kényszerültünk, kimarad az óceán, vagy kevesebb várat nézünk meg. Mivel kilőttük azt a várat amit okvetlenül meg akart nézni a Timi, ami ugye a vízre épült, már csak egy vár maradt amire én kíváncsi voltam. Aminek van zöldséges kertje. Így úgy döntöttünk, hogy holnap még megnézzék azt, aztán irány az óceán.

Ötödik nap: Először megnéztük Amboise várát, mert tegnap este érkeztünk meg a városba, szép váracska volt mivel a var 4/5-et valamelyik barom királyuk elkezdte lebontani. Így most csak a maradék 1/5 része maradt meg a varnak, gondolom a többi része beleépült a városba. :-) Ezek után irány Villandy. Talán itt a kert híresebb volt, mint maga a vár, és a nagyon jó nagy kertjük szépen rendbe volt tartva, a zöldséges részleg szerintem nagyon jó ötlet volt és megérte megnézni. Ezután csak kívülről fotóztunk várakat, mert hogy nagy részükben laktak! Aztán Brissac várát szerettük volna megnézni, de nehezen találtuk meg, és már bezárt. Nem voltam boldog. Angers vára meg már zárva volt nem is próbálkoztunk, ehelyett próbáltunk kempinget és gazpalackot szerezni, így 10 bolt után nagyon nehezen és vagy + 50 kilométert autózva a varosba megtaláltuk az intersportot ahol is közölték, hogy nekik sincsen (az ittenibe persze van!). Ezután mivel nagyon el voltunk keseredve megint megnéztük a boltot, és itt is volt a mindenütt kapható gázpalack, de természetesen a gázfőző fej az nem :-(. Így 20 óra korul lefényképeztük a várat, és úgy döntöttünk, hogy ide aztán nem jövünk vissza, inkább megpróbáljuk újra Brissacot. Kerestünk egy kempinget.

Hatodik nap: A szokásos reggeli indulással (11 órakor) el is értük a 12 órás csoportot. Megérte visszamenni, egy nagyon szép kastéllyal zártuk ezt a részt, sajnos nem engedtek fényképezni. :-( A vicces az volt hogy mivel lakott a kastély nagyon sok minden volt benne, és 10 terem látogatható a 207-ből. Aztán lassan kiderült, hogy ez a kastély egy kicsit viccesebb, mint a többi. Hat igen a magyarok mindig is tudtak, hogy kell szert tenni egy kis jómódra. Megfelelő férjet kell találni. Szóval egy magyar lánynak sikerült elvennie a francia csokát, így most herendi porcelántálakból étkeznek. Ami meg vicces volt, hogy mivel a prospektusban levő vendégszobában, előző nap aludtak, így az nem látogatható, mert takarítani kell ( gondolj bele, míg más kastélyokba nem tapogathatod meg az ottani cuccot, valakinek arra az ágyra folyik a nyála éjszaka). De hogy ne legyen háborgás bevittek egy másik szobába, ami nem volt a prospektuson. Aztán valami kisebb koncert terem volt amit, a kastély egy korábbi úrnője alakíttatott ki. Meg aztán egy-két kép is volt hogy milyen hírességek jártak a kis házukban. Na ezzel meg is volt a kastélyos szakasz irány az óceán. Estére el is értük az óceánt, de mivel késő volt tanakodtunk, hogy mi legyen, de végül helyesen döntöttünk és bementünk az óceánban. Mivel először voltam sós vízben - ami nem jutott el a tudatomig, ereztem hogy egy kicsit sós az arcom, gondoltam milyen jó hogy itt vagyok az óceánba gyorsan le is mosom az izzadságot. Hat utána tudatosult bennem, hogy nem a 10 fokos vízbe és a 25 fokos külső hőmérsékletben fogok izzadni, így gyorsan ki is köptem a vizet, ami a szám közelébe került. Hat a Timi nevetett én meg azt a kevéske időt, amit a vízben töltöttem, köpködéssel töltöttem. Na azért nem volt ilyen rossz, de azért egy kicsit furcsa volt. Állítólag meg lehet szokni, na erre nem volt időnk, és mivel este volt és hideg is, magamban kipipáltam, hogy óceánban is fürödtem, és mentem vissza a kempingbe valami kaja után nézni. Ma sikerült egy újabb gázfejet vennünk, mivel ez volt az első bolt, ahol volt egy olyan fej, amiről már azt hittük nem is létezik. Most így mar a Timinek meg van az esélye, hogy egyszerre két gázon tudjon főzni :-)

Hetedik nap: A kerek két diákjegyet franciául mar eléggé jól megy, csak az a baj, hogy utána kinézik, hogy értem a többit is, amit nekem mondanak, pedig nem. Így utána átváltunk angolra vagy, ha nem tartom annyira fontosnak, bólintok egyet, hogy megértettem, és meghagyom abban a tudatban, hogy milyen jól megtanultam a nyelvüket. Esik az eső, de nagyon, eddig is esett szinte minden nap, mondhatni a rövidnadrág már szinte elveszett a táska aljában. A kocsit is mar eléggé belaktuk és már a csomagtartóba lévő bepakolás is megüti a bedobálás szintjét. La Rochelle-i óceán melletti alvás után jött Rochefort itt rendbe tettük a csomagtartót és kiöntöttünk egy két liter vizet, ami az eső alatt kéretlenül is beférkőzött a cuccaink közé, itt megnéztünk egy épülő hajót, ami nem érte meg a pénzét, mert szinte nem láttunk semmit belőle mert fel volt állványozva, a lényeg hogy valami XVIII. századi hajót rekonstruálnak. Mar vagy 9 éve, és elvileg jövőre fejezik be, aztán vízre bocsátják, és majd jól elsüllyed :-), persze ok máshogy gondoljak. Megnéztünk egy régiségházat is ahol régi boltok voltak berendezve, mármint nem régiségeket lehetett venni, hanem boltok voltak berendezve, ha még mindig nem érted akkor nekifutok még egyszer. Több helység volt és mindegyikbe volt egy kiállítás, ha a cipész részhez mentél, akkor láthattad, hogy egy cipészbolt, hogy volt berendezve, milyen szerszámok voltak, ha a henteshez, akkor azt. Nem szabadott fényképezni, de mivel tudtam, hogy a nyelvtan nem lesz az erősségem így csaltam és tettem képet, hogy megértsed, mit próbálok leírni. Ez után jött egy kis Cognac. Na nem, azért mert már nem bírtam elviselni a csigazabálók vezetési stílusát, hanem mert éppen véletlenül útba esett. Szóval bementünk a jegyirodába, néztük a kiírást, mondta a Timi hogy itt nem lesz diákjegy ki kell fizetni a 7 eurós felnőttjegyet, de legalább van benne ingyen pia (ha mar kifizetted a 7 eurót), én is nézegettem, és helyeslően bólogattam, hogy ez biza így van :-( Na kérem a két jegyet, kérdi a nő hogy diákok vagyunk-e, mondom hogy igen, azt mondja mert akkor ingyen van, ha megmutatjuk a diákot. Na jól meg is mutattam, és kaptunk ingyen jegyet, amiért még piát is kaptunk a végén. + elvittek egy kis hajóútra a folyón, mert, hogy a túlparton van az üzem, de akkor már nem egyenesen át, hanem egy kicsit felmegyünk a folyón, és csak utána megyünk át, a túloldalra itt szépen angolul elmondtak mi a helyzet, és hogy ez miért jobb mint az összes többi, de nagyon jól megtették és bemutattak a dolgokat. Ez a véleményem csak a kóstolás után alakult ki. Előtte azt mondtam volna, na ez igen ezek mindent megtesznek, hogy minőségi pia legyen, de mivel kiderült, hogy míg az otthoni szart régóta nem iszom meg (elnézést, aki szereti), de az itteni Henessy se sokkal jobb. Aztán meg ráadásul olyan balszerencsém is volt, hogy úgy döntöttünk, hogy a Timi vezet én, iszok, ő csak beledugta a nyelvet. Én megittam az egyiket, ha nagyon rossz volt, na azért az ingyen piát nem vetjük meg, de hogy mégis ne az a rossz íz legyen, visszamentem a pulthoz és raktam bele fincsi hideg jeget. Ámde szerencsétlenségemre, maradt egy pohárkával még a pulton és a pultos nekem adta, hogy megihatom azt is. Aztán szomorúan visszaballagtam a Timihez, és mutattam, hogy meg mit szereztem a jégen kívűl. Persze ő kiröhögött, nekem meg ilyen a szerencsém, és mivel utána nem volt pofám visszavinni. És ahhoz sem hogy felhígítom valami gyombéres üdítővel, magamba töltöttem mind a hármat. Hat meg a harmadik is nehezen ment be, de gondoltam mindjárt jobb kedvem lesz, és akkor viccesebbnek fog tűnni. Hát nem, semmi hatása nem lett. Egy pohár sör jobb hatást váltott volna ki, így szomorúan, de elmenyekkel teli visszaballagtunk az esőbe a kocsihoz, és az anyósülésen a térkép fölé görnyedve célba vettük a következő várost.

Nyolcadik nap: Limogesi piacolás, vettunk egy csomó gyümölcsöt, meg megnéztük a városka egy részét, szép házikóik voltak, és a gyümölcshús erőt adott hogy este jó kedvünk legyen. Aztán Clermont, hat nem tudok sok mindent mondani róla, volt egy kis vásárlás után a cora-ba. És célba vettük Ambertet ahonnan a holnapi vasutazás indult volna. De aztán kiderült hogy csak délután indul a panoráma vasút, így a kempingben megkerestük a másik barlangos prospektust, ami a környéken volt. Úgy döntöttünk holnap oda megyünk és délután vonatoznunk. És megtettük szépen a finom csirkés szilvás barackos husinkat egy kis krumplival, ami finomra sikerült.

Kilencedik nap: reggel 10 óra utáni indulás, miután megettem a tegnapi maradékot. Vissza fele kellett menni a hegyes-völgyes szép úton, néha egy kis köddel meg esővel. Aztán kiderült hogy nem 70 kilométer, hanem inkább 100 így nem értünk egy óra alatt oda, hanem kellett másfél óra, és csak 20 percünk lett volna megnézni a barlangot. De mondták, hogy menjünk vissza kettőre, mert akkor megy a következő csoport. Szerintem a deli csoport elmaradt, mert hogy senki nem volt ott csak mi. És két ember miatt meg nem tesznek mókát. Szóval elmentünk megnéztük a hegy tetején levő templomot és elmentünk enni. Főztünk tojást, mert volt időnk. Visszamentünk kettőre, akkor mondtak 14:20 kor indul csak, a Timi egy kicsit mérges lett, aztán kaptunk sisakot, és mentünk a barlangba, hat a barlang kb. 150 méteres volt, és ebből 20 méter a szabad ég alatt ment. Valami ősi emberek itt fürödtek és azt mutattak be, na persze egy nagyobb magyar társaság, megverte volna őket, mert hogy ki volt írva hogy 35 perc, és ugyebár abba nem számítjuk bele az ajándékboltban eltöltött időt. Ellentétben, az igénytelenség és a nemtörődömség miatt, a cseppkövek zöldültek, és mindent meg lehetett fogni, sőt a nő mondta is, hogy akkor tapogassuk meg. Na hat képzelhetitek, hogy az elején csak néztünk, hogy ilyen nincs, mert aki járt már balrangban az tudja, hogy ezeket nem lehet fogdosni, mert tönkremegy. Aztán később, ha már lehet, akkor én is belenyúltam a vízbe és megnéztem a cseppköveket is. Persze a barlang kb. olyan volt, hogy ilyen, nem is mondom el, hanem nézzetek meg a képet minden le, van fényképezve. És mivel a délutáni vonatot így nem értük el, és mondhatjuk, hogy ez a nap nem volt a mienk, úgy döntöttünk, hogy inkább hazamegyünk, minthogy valami jó hasonló látványossággal megszívassanak. Fel az autópályára, és már 19:00 re otthon is voltunk. 10 óráig pakoltunk ki a kocsiból meg vacsoráztunk.

Összefoglalva: Nem volt rossz, de biztos, hogyha nem Svájcból jövünk és bérelni kellett, volna az autót, nem lett volna ennyire jó. Így 80e-bol megtettük az egészet 2500 kilométer, 9 nap, kemping, normális étkezés, kastélyok, belépők meg minden. Így legálabb ide se jövök többet, ahogy szoktam mondani, mert elég volt egyszer, de viszont sajnáltam volna, ha egyszer nem jövök ki. Szóval mindenki áldozzon 10 napot az életéből a franciákra, csak kérje a húst jól átsütve. Sok mindent láttunk, s szép vidékeik vannak, de amilyen gyopár nemzet, nem érdemlik meg hogy itt éljenek. A Timi mondta egyszer, hogy ilyet Romániába is látott :-), viszont az egyik kempingbe mesélték hogy a cigányokkal (romákkal, aki így jobban szereti, bár nem vagyok egy szakfordító és szerintem cigányokat mondott a néni) nekik is meg van a problémalyuk, más hely de a probléma ugyan az. Viszont általában 25 év alatt a diákigazolvány felmutatásával megkaptuk az olcsó jegyet, és aki a turizmusból el - mint mindenhol - kedvesek voltak a turistához. Általában az óvárosi rész az rendben volt tartva minden városban, minden kis faluban volt turistatájékoztató házacska, ahol adtak térképet a városkáról. Az angolt nem mindenhol beszeltek, de a nagyobb helyeken nem volt probléma. És végezetül, ha végre meg tanulnának vezetni, és nem csak osztogatnak a jogosítványokat akkor talán a biztonságérzete is nagyobb, lenne az utakon az embereknek. Ez egyébként látszik is az autókon. Ezzel a kedves gondolattal zárom az élménybeszámolómat.

Az útvonal röviden:
08.19 Fort Ecluse, Cluny apátság, Digoin (Vásárlás), Moulins (alvás)
08.20. Nevers, Bourges, Romorantin- Lanthenay, Chateau de La Forté Saint Aubin ( romos kastély, sör) Orleans (kis csalódás) Mer (alvás)
08.21. Chambord -Cheverny -Troussay - Beauregard- Blois (mind várkastély) Cellettes (alvás)
08.22. Valencay (vár, labirintus, autós M), St-Aignan, Mountrichard (vár rom, autós M), Chenonceau (kastély), Amboise (vár villám megnézése, eltévedések ,alvás)
08.23. Villandry (kastély és szép kert), Rigny-Ussé (vár fotó), Chinon ( vár fotó), Saumur (vár fotó), Angers (vár fotó), Brain s Authion (alvás)
08.24. Brissac (vár), La Rochelle (óceán, alvás)
08.25. Rochefort (régiséges M, hajó ép. M), Cognac (konyak M), Chabanais (alvás)
08.26 Limoges (városnézés, piacolás), Clermont Ferrand (városnézés), Ambert ( vonat megnézés, alvás)
08.27. St. Nectairin (furcsa barlang).

Misi

vissza
a lap tetejére